Fehér mustár (Sinapis alba)

A termesztett mustárfajok a Caparales (káprivirágúak) rendjébe, a brassicaceae (káposztafélék) családjába tartoznak.

Őshazájuk a Földközi-tenger melléke és Nyugat-Ázsia. Az arabok közvetítésével került be Spanyolországba, majd a XII. században Németországba és Angliába. Jelenleg termesztik Európában, Ázsiában, Amerikában és Afrikában.

A fehér mustár már a római idők ismert fűszer- és gyógynövénye volt. A Sinapis nevet a nagy római polihisztor, Plinius adta.

A fehér vagy angol mustár 50-80 cm magas. Gyökere vékony, karószerű, kevéssé elágazó, szára hengeres, levelei nyelesek, szórt állásúak. Virága aranysárga, termése duzzadt.

Fő hatóanyagok: a magban található mustárolaj-glikozidok, zsírosolaj, nyálkaanyagok, illóolajok.

A fehér mustármagot elsősorban az élelmiszeripar hasznosítja, mustárpépet állít elő belőle. Fűszerként is használjuk, savanyúságok, pácok ízesítésére.

Az egész fehér mustár nyálkaanyag-tartalmú magját enyhe hashajtóként alkalmazzák, külsőleg tapaszok formájában, bőrvörösítőnek alkalmazzák. A zsenge növényből spenótszerű főzeléket készítenek.

A mustár zsírosolaját Ázsiában étkezési-, kenő- és világítóolajnak dolgozzák fel.